Linde

 
    Bubifrizurás (nem túl hosszú de nem is rövid haj), szemüveges srácból klasszikus fiatalkorú csínytevõ.
    Mikko Viljami Lindström, a HIM gitárosa 1976. augusztus 12-én született. Horoszkópja oroszlán, és van egy öccse. Általános beceneve Linde, de Daniel Lioneye, super dangerous superstar-ként is ismert.
    „Mikor megszülettem Klaukkalában éltünk egy kis házban az erdõ közepén. Elsõszülött voltam, az öcsém 4 évvel késõbb született. Apukám mérnök, anyukám akkoriban a Finn Légitársaságnál dolgozott. Minden szempontból nagyon boldog gyermekkorom volt és elég jó gyerek is voltam egy ideig. Általános iskolában (1-6 osztály) volt bennem egy kis lázadó szellem, de fürtös hajam és szemüvegem volt, elég rendesen és szépen néztem ki.
    Apukám óriási Elvis rajongó. A kocsiban, otthon és mindenhol Elvist kellett hallgatnom. A Rolling Stonest is szerette, de a Beatles semmit sem jelentett neki. A finnek közül szerette Baddinget, de fõként Elvisre emlékszem. Elvis dalai még mindig a fejemben járnak. A szüleim a legmuzikálatlanabb emberek a világon, de tíz éves koromban így is kaptam karácsonyra egy Landola akkusztikus gitárt. Elõtte az unokatesómmal teniszütõn Kisst játsszottunk. Felvettünk egy kis házi videófilmet, amin egy piros Lancoste póló van rajtam és sok lánc. Hála istennek valószínõleg már egy olyan videó sincs meg. A Kiss Heaven’s On Fire volt az elsõ dal, amit a Landola gitáron játszottam egy húron, hüvelykujjal. Kiss volt az elsõ együttes, amit szerettem.
Elõször a szüleim nem hitték, hogy tényleg érdekel a zenélés, ezért elég sokat kellett harcolnom, hogy megkapjam az elsõ gitáromat. De mikor gitártanárhoz kezdtem járni úgy döntöttek támogatják a hobbymat. Sosem volt ellenükre a zenélés, semmi esetre.
    Az általános iskola második osztályában ismerkedtem meg ezekkel a mostani haverjaimmal. Onnan jött ez a mocskos viselkedés. Klasszikus fiatalkori csínytevõ történet – egyszerûen rossz társaságba keveredtem. Elõször 12 vagy 13 éves koromban voltam részeg. Megittam 3 üvet sört aztán hazabicikliztem. Senki nem vett észre semmit, mert már elég késõ volt.
Ilyen „csak hétvégén iszok” címszó alatt ment a dolog. Hét évesen kezdtem dohányozni. Bár elsõ évben nem cigiztem ’igazán’, amíg Nastonen meg nem tanította hogy kell. Ekkor nyolc éves voltam. Már majdnem két éve nem dohányoztam igazán. Elég egyszerû volt abbahagyni. Sosem voltam a nikotin rabja. Csak viccbõl dohányoztam. Néha eltelt egy hét cigi nélkül aztán egy éj alatt el tudtam szívni három dobozzal.
    Múlt az idõ és az ital kezdett elõtérbe kerülni. Oulunkyläben van egy rehabilitációs központ háborús veteránoknak. Pár üveg whiskey után szarrá törtük az ablakait aztán úszni mentünk az uszodájukba. Mikor jöttek a rendõrautók meztelenül néhány bokorhoz futottunk elbújni. Megvártuk, hogy a rendõrök elhajtsanak és a ház jobb oldalához mentünk szemeteseket törni. A rendõrök odahajtottak, beraktak minket a kocsiba és elvittek a börtönbe.
    Reggel felébredtem és semmire sem emlékeztem. Dörömböltem a börtönajtón, hogy „Már kijózanodtam, engedjenek el.” Kicsit kinyitották az ajtót és azt mondták: „Nem mész sehová, betöréses lopással meg minden rémessel vádolunk.” Megtudtam, hogy a rendõrök házkutatást tartottak nálam, mert ránk akarták bizonyítani, hogy elloptunk néhány computert, amikrõl nekünk halvány fogalmunk sem volt.
    Oh, volt egy ittas vezetésem is. Tizenöt voltam és megint az oulunkyläi bokrokban ittunk. Egyik haverunk a mopedjával jött és akartam menni vele néhány kört. Nem is jutott eszembe, hogy ittam és így törvénytelen vezetni. Elhajtottam egy elég nagy körre és kb. 10 másodperc múlva mögöttem volt egy rendõrkocsi. Le akartam rázni a rendõröket és teljes sebességgel a park ösvényeire hajtottam. A rendõrkocsi követett. Egy idõ után megálltam és az kérdeztem „most mi lesz?”. Azt mondták: „El?ször is nincs bukósisakod meg engedélyed erre a jármûre.” A véralkoholszintem a megengedettnél magasabb volt, beraktak a rendõrkocsiban és elvittek a rendõrségre vértesztre. Az eredmény szerencsére a nagy ittas vezetõi szint alatt volt, de persze bíróságra kellett mennem és pénzbírságot kaptam.
    Ezek a visszaemlékezések az Alibibe valók (az Alibi egy finn újság, ami bûnözõkkel foglalkozik.) Gyermekkorom baromi vicces emlékei. Gondold csak el, még az sem jutott eszembe, hogy ittasan nem szabad motorra ülni! Azt hittem rendben van.
A szüleimet rohadtul zavarták ezek a dolgok, de szerintem ma már csak nevetnek rajtuk. Aztán középiskolába mentem. Felvételiztem a Sibelius gimnáziumba, de nem vettek fel, így a Käpylä esti középiskolába mentem nappali tagozatra. Olyan iskola volt, ahová nem kellett bejárni, így szinte sosem voltam ott. Csak a vizsgákra jártam el és 2,5 év alatt befejeztem. Ville is ebbe a középsuliba járt de nem fejezte be.
    Aztán Ville csinált egy HIM nevû együttest és gitározni kezdtem benne.